2016. július 25., hétfő 18:23

Kesztölci üdvözlet

"Ha valaki már hosszabb ideje érdeklődik a borok iránt, akkor előbb-utóbb elkezdi keresni a friss élményeket, ismeretlen pincéket és borvidékeket. Valahogy így voltunk mi is, amikor Kesztölc felé vettük az irányt."              A Borsmenta cikke.

 

Valószínűleg sokan elvéreznének a kérdésen, hogy pontosan hol is van Kesztölc, azon pedig még többen meglepődnének, hogy a Neszmélyi borvidék része, ahogy a borász Szivek Péter fogalmaz, a borvidék fűszere. A talajadottságokban ugyanis jelentősen eltér a borvidék központi területeitől, ráadásul a Pilis-hegy lábánál fekvő ültetvények speciális mikroklímának is örvendenek, ősszel a felmelegedett sziklák visszasugározzák a meleget, így akkor sem áll meg a fürtök fejlődése. A jótékony hatásoknak itt még nincs vége, sok vihar nem jut át a hegyen, és a Duna is sűrűn lehúzza a felhőket.
A kirándulás apropóját az adta, hogy a Szivek Pince a 2013-as piacra lépés után 2015-ből már egész komoly termékpalettát alakított ki, aminek a kétségkívül legizgalmasabb része a ZéVé Trilógia névre keresztelt, három borból álló zöldveltelini-sorozat. A veltelini egyébként is kezd divatba jönni, az osztrákok hatása itt is érződik, egyre több pince foglalkozik komolyabban a fajtával, legutóbb például a Pécsi borvidékről származó, hásságyi Belward Pincészettől kóstoltam egy könnyedre hangolt, de hibátlan verziót, tisztán és fröccsként is élmény volt. 
Ha Neszmélyről esik szó társaságban, akkor általában előállok az elméletemmel, hogy a borvidéken rajnaival és veltelinivel kellene elsősorban foglalkozni. A hasonló fekvésű Wachau biztos komoly szerepet játszik abban, hogy így gondolom, sajnos egyelőre referenciaborokkal még nem sikerült megtámogatni a gondolataimat, így előre abban reménykedtem, hogy ezen a területen is változást hoz majd a kesztölci kirándulás.
Borzasztó minőségű úton értük el a falut (hiába, sehol egy stadion...), ahol előbb az 1075-ben alapított pálos kolostor romjait, majd az idén alapított gasztronómiai összefogás első lépéseként létrehozott gyógynövénykertet mutatták meg vendéglátóink, mielőtt leültünk volna a dűlőben. Leülni? Na, erről szó sem lehetett, olyan panoráma tárult elénk, hogy mindenki a fényképezőgép után nyúlt, csak azután következhetett a kóstoló.
 
A pince 2015-ös borai, a rizlingszilvánija, a cserszegi fűszerese majd a rozéja vezette fel a veltelinitriót, jól felépített sor volt, kellő kíváncsisággal vártuk a főműsort.
A Zévé Trilógia első részét, szeptember közepén szüretelték, a terület alsó soraiból, ahol az erózió miatt a termőréteg  a legvastagabb. Zúzás-bogyózás után kíméletes préselés következett, majd finomseprőn, tartályban érlelték. Fehérborsos, zöldalmás illattal nyit, a korty lendületes savai meghatározóak. Ropogós, tiszta bor, citrusokkal, fehér húsú gyümölcsökkel, krétás ásványossággal. Egy alapbornál jóval komolyabb, ahhoz képest viszont vicces az ára, 1500 forint körüli áron találjuk majd a polcokon.
A második rész alapanyagát a középső sorokról szedték, otóber 8-án, itt már vékonyabb a termőréteg. Az egyik fele zúzás-bogyózás, a másik pedig egész fürtös préselés után került tartályba. A két tételt érlelés után házasították, majd palackozták. Ez a bor jóval kerekebb, vastagabb, a savai viszont ugyanolyan szépek. Illatban és ízben is érettebb karaktert mutat, helyenként már sárgadinnye és trópusi gyümölcsök jegyei is megjelennek, finom fűszeresség mellett. Kedves a gyümölcsösség, komolyabb a szerkezet – itt már érdemes egy-egy pillanatra megállni, és több figyelmet szentelni a bornak.
A harmadik részt szüretelték legkésőbb, október 27-én, a legfelső sorokból, a Pilis-hegy szikláinak tövében. Egész fürtös préselés után a bor harmada első töltésű 400 literes Kádár-hordóban érlelődött, majd áprilisban házasították a tartályos résszel. Komoly, egészen sokrétegű illat, krémes, fűszeres karakterrel. Alma, marcipán, vajasság. Kerek a korty, a savak itt is meghatározóak, jó szerkezet, az élményt finom krétásság és fűszerek árnyalják. Egyértelmű, hogy miért ez a bor a harmadik a sorban, minden szempontból ez a legkomolyabb, jó arányban használja a hordót, a gyümölcsök sem szorulnak háttérbe.
 
Egy induló pincétől szokatlanul átgondolt és letisztult borok ezek, megfontolt lépésekben tervezik a jövőt is, nem szeretnének erőn felül növekedni, és olyan kompromisszumokat sem szeretnének kötni, ami után álmatlan éjszakáik lesznek. Ahogy a borász fogalmazott: csak olyan borokkal fognak piacra lépni, amit ők is szívesen isznak. Tiszta szerencse, hogy ezeket mi is bármikor kibontanánk!

Burai László

 
Fotó:
Borsmenta 



 

 

A cikk eredeti formában itt található