„Ellátogattunk Kesztölcre és végigkóstoltuk a Szivek Pincészet remekeit!” Az I Love Dunakanyar cikke.
Amikor eldöntöttük hogy létrehozzuk az I Love Dunakanyart még nem is sejtettük hogy milyen irányba, milyen helyekre és milyen emberekhez sodor minket ez az egész… A Vácon töltött évtizedek ellenére csak most kezdem érezni, hogy mennyi értéket tartogat még e vidék számunkra. Ezek fényében szeretnék Nektek bemutatni egy családot, akik egy pilisi zsákfaluban napi 24 órában (tényleg!) azon tevékenykednek, hogy térképre tűzzenek egy csodálatos községet, amit Kesztölcnek hívnak!
Szivek György és Szivek Péter édesapjuktól örökölték mesterségüket és a családi gazdaságot, igaz mindketten kipróbáltak más „normális” mesterséget is, de valahogy visszahúzta szívüket a szőlő és a Szivek Pincészet. Innen jön a logójuk is, a három szív. Letisztultan, egyenesen és szívből adják önmagukat, nincs mellébeszélés, nincs sallang.
Embertpróbáló szakma ez, viszont mindkettejük arcán kicsattanóan egészséges mosoly figyelhető meg amikor a Pincéről mesélnek. 14 hektár szőlővel dolgoznak, a tőkék kora pedig átlagosan 30 évesre tehető, ami igen figyelemre méltó.
A rengeteg munka elsődleges és kézzel fogható eredménye a bor, amit ottjártunkkor természetesen végig is kóstoltunk, és bátran ajánljuk őket. A minőséget mi más támaszthatná alá jobban, mint hogy Esztergom több olyan kiváló étterme is borlapjára tűzte tételeiket, mint a Koriander vagy a Prímás Pince.
Maga a pince varázslatos… Ahogy belépsz érzed hogy ez valami más, nem megszokott, eredeti… Valami rég elfeledett, mégis eleven varázs ami körbelengi a kis helyiséget. A vaskályhában pattogó fa hangja, az izzadó mészkő és a selymes penész illatát csak a gerendáról belógatott házikolbász látványa tudja felülmúlni. Itt mindennek van funkciója, minden eredeti, még az 1867-ben készített prés is ott terpeszt, amit még a mai napig használnak…
A leírtak viszont mit sem érnének lélek nélkül. A testvérpár dinamizmusa, szakértelme és mukaszeretete adja a keretet, de az a miliő amitől életre kel az egész, az nem egy tanulható valami, azzal születni kell! Talán ezért is egyik céljuk olyan már-már elfeledett helyi fajták megmentése, újra felfedezése mint a “Kövérszőlő” vagy a “Ferkó” – ez határozottan tetszik nekünk. 
A pincetúra és borkóstolás után terepjáróval körbejártuk a szőlőt, ahol vendégfogadásra, bográcsozásra alkalmas terület is kialakításra került, remek panorámával (mögöttünk a pilisi dombok, szemközt pedig a község látható). A szőlő tengerszint fölött 340 m magasan található, így a panoráma, a friss levegő és éjszaka a csillagos égbolt látványa magával ragadó. Érdekesség továbbá Kesztölccel kapcsolatban, hogy a település első okleveles említése 1075-ből való, és a szőlőről szól!
Szeretnénk megköszönni a Szivek Családnak a lehetőséget, hogy betekinthettünk az életükbe, és ezzel a cikkel szeretnénk felhívni minden kedves olvasónk figyelmét Kesztölcre, mert számolni kell a község erejével, és azokkal az emberekkel akik itt alkotnak. Nem lennénk meglepve, ha néhány év múlva egyszerűen csak a Dunakanyar kincsesdobozaként emlegetnék a községet határon innen és túl! Folytatás következik!
You must be logged in to post a comment.