A friss borok rendben kierjedtek, itt az ideje, hogy végig gondoljuk a 2023-as évjáratot és meséljünk nektek róla. Persze érintve a jövőt, a terveinket.
Az idei télben megint elmaradt a kézzelfogható mennyiségű hó, talán kétszer lehetett szánkózni összesen, Juci nagy bánatára. Azért a januárban és februárban lehullott 130 mm eső jókor jött, sokat javított a talaj vízellátásán.
A tavasz egészen kedvező volt egy áprilisi hűvösebb időszak kivételével, szerencsére fagykárral idén sem volt gondunk. Ez a hideg időszak pár tőkét megviselt, ezek kisebb fürtöket neveltek idén.
A nyárral elégedettek lehettünk, minden fontos esemény optimális időben és körülmények között történt meg. Május végén volt egy izgalmasabb időszak a növényvédelem szempontjából, a sok csapadék miatt oda kellett figyelnünk, hogy meg tudjuk védeni a szőlőt a gombabetegségektől. Ökológiai művelésnél ez nagyobb kihívás, algakivonatot és más szárító hatású kivonatokat használunk, amik hamar leszárítják a gombákat. Emellett szellősítjük a lombozatot hajtásválogatással, óvatos kilevelezéssel. Az a lelke az egésznek, hogy minden munkát időben kell elvégezni, amihez együtt kell élnünk az ültetvénnyel. Ilyenkor nem számít a hétvége, mert egy három napos párás időszak komoly károkat tud okozni.
Sikerült megőriznünk a szőlő egészségét, nyáron voltak igazán meleg időszakok, de szerencsére nem túl hosszan, így nem szenvedett a szőlő. Ráadásul emellett akadtak hűvösebb, csapadékosabb napok, idén szépen megmaradtak a savak. Az előző évekhez képest valamivel később jártunk, izgalmas évjáratra készültünk.
Szeptember 6-án a rizlingszilvánival kezdtük a szüret, majd beköszöntöttek a 30 fokos nappalok. Ez annyit jelentett, hogy innentől kezdve megállás nélkül szüreteltünk, a középérésű fajták érése annyira felgyorsult. Összesen két napot hagytunk ki eső miatt, ezen felül minden áldott nap dolgoztunk, szedtük a szőlőt és ment a feldolgozás. Október 4-én végeztünk, összességében valamivel kevesebb lett a termés, a meleg hatására nedvességet vesztett a szőlő, gyorsan cukrosodtak a fürtök, optimális savak mellett.
Zöldveltelinit szeptember 12-én szedtünk először, majd 26-án és végül október 3-án. Ennyire közel még nem voltak a szüreti időpontok, de nem mertük tovább kint hagyni, mert a vadak az őszi meleg és szárazság miatt aktívan csemegéztek az ültetvényen. Mindhárom tétel a pincében fejlődik, januárban már látni fogjuk, hogy megvannak-e azok a finom különbségek, amik a Trilógiához kellenek.
A kísérleti ültetvényünk szeptember végén került sorra, ekkor már sok töppedt szem volt a fürtökön belül. Szerencsére ez nem volt most szempont, hiszen minden tapasztalat számít. Az biztos, hogy a metszésmódokról sokat tanultunk, látjuk már, hogy a rezisztens fajtáknál melyik működik a legjobban. A solarisból idén édesbor készül, erre igazán kíváncsiak vagyunk.
A pincében egyenletesen, gond nélkül erjedtek a borok, nem lobbant el egy tétel sem, a szélsőségek idén elkerültek minket. A mostani szüret legnagyobb kihívása egyértelműen a logisztika volt, hogy mindent a terveknek megfelelő állapotban hozzunk be a pincébe.
Nem kapkodunk a friss borokkal, szeretjük megadni nekik az időt, hagyjuk, hogy magától tisztuljon, ülepedjen. Ha nem szükséges, akkor nem akarunk a természetes folyamatokba beavatkozni, vagy gyorsítani azokat.
A jövőre nézve biztos, hogy aktívan el kell kezdenünk az időjárásra jobban reagáló fajtákat, klónokat keresni. Lassan szeretnénk az ültetvényeink egy részét megújítani, ahol jó lenne ezt is figyelembe venni a lejtők, kézimunkaigény és öntözhetőség mellett. Legalább lesz miről agyalni a hosszú téli estéken!
You must be logged in to post a comment.