„Budapesttől csupán 40 kilométerre található Kesztölc, amelyet a Neszmély fűszerének is neveznek. Alig háromezer lakosára háromszáz pince jut – nem csoda, hogy az idősek már nem győzik. Segítségükre egy lelkes új egyesület, és motorja, a Szivek Pince siet. Utóbbinak új borcsaládja remek indok egy látogatásra…”
A vinoport.hu cikke
Budapesttől csupán 40 kilométerre található Kesztölc, egy elbűvölő kis település, ahol most egy csodálatos projekt van kibontakozóban. A település az Ászár-Neszmélyi borvidék sarkában helyezkedik el, de különbözik a borvidék többi településétől abban, hogy nem a Gerecse lábánál fekszik: Kesztölc gyönyörű szőlőültetvényeire a Pilis-hegység sziklái vigyáznak.
Évszázadok óta folyik itt a szőlőtermesztés, az első írásos emlék 1075-ből egy szőlő és vincellér adományozásáról szóló levél, a második ilyen emlék pedig 1308-ból való, és szintén a szőlővel kapcsolatos. Ebben egy nemes hölgy birtokainak felét az itt megalakult pálos rendnek ajánlotta fel.
Ma Kesztölcön 2700 lakosra 300 pince jut, és a falu elöregedő lakosságának nincs már ereje ennyi karbantartására: napjainkban alig üzemel közülük néhány. Ilyen a Szivek Pince, amelyet a két testvér, Szivek Péter és Szivek György, valamint édesapjuk, Szivek Gyula rengeteg munkával próbálnak életre kelteni. Összefogtak egy helyi cukrásszal és egy levendula termesztővel, hogy létrehozzák a Kesztölci Gasztro- és Borkultúráért Egyesületet. Céljuk, hogy például futóversenyekkel Kesztölcre csalogassák az embereket.
Az Egyesülethez a már említett pálos rend mai szerzetesei is csatlakoztak. A rend mindig is önfenntartó volt, halastavat működtettek, állatokat tartottak, és szőlőműveléssel, borkészítéssel is foglalkoztak. Követőik ezért ma is magukénak érzik Kesztölc ügyét. Rövid távú terveik között szerepel a Pálos Gyógynövénykert beültetése, amit az országos kéktúra útvonalában helyeztek el, a Kétágú-hegy lábánál.
Az elkényeztetett ültetvény
A Szivek család is mindig gazdálkodásból élt, szőlőt termesztettek és állatokat tartottak. A testvérek tettek egy kitérőt műszaki irányba, de hamar kiderült számukra, hogy nem szeretnének elszakadni gyökereiktől. Ezután fokozatosan fordultak a borászat felé, a 90-es évek elején vásárolt egy hektár chardonnay ültetvény volt az új időszámítás kezdete számukra. Ezt az ültetvényt a mai napig nagy becsben tartják, ahogy ők mondták, elkényeztetik.
Szivek Péter
Péter 2005-ben fejezte be borászati tanulmányait, ma ő felel a szőlőért és a borért, míg György a vendéglátással, logisztikával foglalkozik, így tökéletes a munkamegosztás közöttük. Jelenleg 18 hektár szőlő van a család tulajdonában, melyből jelenleg öt hektár szőlőt dolgoznak fel bornak, a többi szőlőt értékesítik. A saját maguk által feldolgozott gyümölcs arányát évről évre növelni szeretnék.
Ahogy Szivek Péter szokta mondani, „Kesztölc a Neszmélyi borvidék fűszere”. És valóban, ez a vidék különleges talajadottságokkal (meszesebb, kötöttebb, löszösebb) és egyedi atmoszférával rendelkezik. Szivekék dűlői déli, délnyugati irányában fekszenek, így sok napsütésben van részük, ezen felül a mögöttük elterülő hatalmas sziklákról visszaverődő napsugarak is tovább érlelik a fürtöket. Péter pedig keményen dolgozik azon, hogy ezeket a természet adta különleges jegyeket mi is kiélvezhessük boraikat kóstolva; uniformizálás helyett egyediről és különlegesről álmodik.
ZéVé, alias zöld veltelini
Fajtákat tekintve a legfontosabb – Szivek Péter borász lieblingje – a zöld veltelini. Ezen kívül, rizlingszilváni, szürkebarát, cserszegi fűszeres, zenit, chardonnay, kövérszőlő, kadarka, cabernet sauvignon és zweigelt is található az ültetvényeiken. 30-40 éves tőkéik is vannak már, de az ültetvényeket folyamatosan frissítik, felújítják.
A szőlő szokásosnál magasabb savtartalmat tud ezen a vidéken megőrizni, így a Szivek család viszonylag későn szüretel. A jó szürethez sok szerencsére is szükségük van, esős időben képtelenség megközelíteni a tengerszint feletti 180-340 méter között fekvő termőhelyeket. Szép időben viszont a legmagasabban fekvő ültetvény aljában lehet náluk kóstolni, végtelen kilátással a szemünk előtt.
A meszes talaj adta ásványos ízvilág minden borukat jellemzi, hol erőteljesen, hol finoman. Bizonyos borokhoz Péter nem használ fajélesztőt, szerinte a spontán erjedés hozzájárul a komplexebb és termőhelyre jellemzőbb struktúra kialakulásához. Szivek Péter borász lételeme a fejlődés, kísérletezés, de soha nem öncélúan. Keresi, kutatja a tökéletességet, és nekünk szeretné adni, hogy poharunkba töltsük. Letisztult gondolkodása egy az egyben megjelenik boraiban, őszinték, és nélkülöznek mindenféle túlgondolást. Ezt bizonyítja legújabb borcsaládjuk, a ZéVé Trilógia.
Ez a háromtagú, zöld velteliniből készült válogatás azért érdekes, mert egyazon ültetvény három különböző teraszáról származik, eltérő időpontban szüretelték és másfajta feldolgozási móddal készült. Mindhárom tétel igazi ínyencség, okot ad rá, hogy örökre megszeressük a zöld veltelinit.
ZéVé Trilógia I.
Az ültetvény első négy sorának termése, nagy fürtökből, nagy, lédús bogyókból készült, amik a szeptember 15-i szüret után zúzás-bogyózáson estek át, majd tartályba kerültek és finom seprőn érlelődtek. Friss, könnyed bor, halvány színnel, ásványos, gyümölcsös ízzel.
ZéVé Trilógia II.
Az ültetvényen felfelé haladva a talaj termőrétege vékonyodik, a szőlőszemek kisebbek, sárgábbak lesznek. A trilógia második részéhez a középső sorokból, október 8-án szüreteltek. Ezen belül is két tételt különítettek el, az egyiket zúzás-bogyózás, préselés után tartályban érleltek, a másikat pedig egész fürtös préselés után fejtették a tartályba. A két tételt önálló érlelés után házasították össze. Számomra ez volt a legkedvesebb tétel. Friss, gyümölcsös, bodzás, ásványos, benne van a termőhely, a fajta, megkapóan összetett, telt és kerek.
ZéVé Trilógia III.
Az ültetvény legmagasabban, tengerszint feletti 340 méter magasságban fekvő tőkéiről származik. A talaj itt a legsziklásabb, a fürtök aprók. Az október 27-i szüret után szintén két tétel érlelődött külön, az egyik a zúzás-bogyózást követő préselés után tartályba került, míg a másik része az egész fürtös préselés után alig pörkölt fiatal zempléni tölgyfa hordóban érlelődött. Ez a tétel hasonló a trilógia második részéhez, azonban mélyebb, karakteresebb, sós, bazsalikomos. Érettebb gyümölcsök, savak megjelennek benne, de nem bántóan és a fahordó is finoman, de végig jelen van.
You must be logged in to post a comment.