cikkeNem sok mindenhez van kedve és energiája az embernek, amikor reggel pár óra alvás után megszólal az ébresztő. Legkevésbé, hogy kettészelje négy fajta tömegközlekedéssel a Nyugati pályaudvarig a forgalmas Budapestet, majd vonatozzon Leányvárig, ahonnan rövid kocsikázás után fél napját kirándulással és borkóstolással tölti el. Az dobja rám az első követ, aki az ilyen esetekben nem nyomna még egy szundit a telefonján. A végeredményt mindenki ismeri: az utolsó pillanatban felkelni rémülten, kapkodva felöltözni, se kávé, se reggeli. Valahogy így indultam neki Nyírő András és a Szivek Pincészet meghívására a pilisi mészkő sziklák tövében lévő, csendes, de nagyon barátságos és hangulatos Kesztölcnek.
Kesztölc – melynek nevét szláv eredetűnek tartják, és egyes szerzők szerint az elzászi Kestenholz nevére emlékeztet – mindig híres volt a szőlőművelésről, mivel a hegyek alatt elterülő völgyekkel szabdalt dombok, kitűnő lehetőségeket biztosítanak a borkészítésre. Erről tanúskodik az 1075-ös első okleveles említés is, amelyben I. Géza király a garamszentbenedeki apátságnak 7 szőlőt, 5 vincellért és 2 eke földet adományozott. A község aztán a történelme során ide-oda csapódott: először Esztergom vármegyéhez, utána Pilis vármegyéhez, hogy majd ismét Esztergomhoz tartozzon. A hódoltság idején a lakossága rendesen megfogyatkozott, a pótlásra például 1716-tól szlovákokat telepített be. Mint általában szinte mindenhol, a 19. század végén a filoxéria járvány ezt a vidéket sem kímélte meg, majd a huszadik század két világháborúja, és az orosz megszállás is beleszólt rendesen a falu életébe. Mint megtudtam, az 1956-as forradalomhoz tartozik egy népszerű történet: miután értesültek a budapesti eseményekről, a falu néhány lakosa összeült a kocsmában, majd kikiáltották a kesztölci köztársaságot. Kormányt is választottak, amely a helyi kocsmában tartotta az üléseket, és ha már így alakult a helyzet, néhány liter borért vettek egy tankot is maguknak. Hadsereg gyanánt pár katonaviselt lakos, a terv pedig, hogy Magyarországból kiválva kérvényezik felvételüket az ENSZ-be. A fent említett történetből természetesen semmi sem igaz, csupán egy vicces legenda, de a helyiek turizmus szempontjából ezt kiaknázzák rendesen. De nem csak legendákért és mesékért érdemes felkeresni Kesztölcöt. Jó egyet sétálni a faluban, megnézni a helyi látványosságokat, ilyen például az öreg templom, a bányászok emlékhelye, az öreg présházakkal teli pincesor, a falu felett álló Szent Orbán szobor, de érdemes kicsit lelassulni és csodálni a Duna völgyére nyíló panorámát is. Higgyétek el, ez a látvány nyugalommal tölti el az emberek szívét és lelkét is.
Az első utunk a Pálos gyógynövénykertbe vezetett, azaz a Kesztölci Borklub közösségi kertjébe, amelyet Nyírő András alakított ki, nevét pedig a környéken tevékenykedő pálos rendről kapta. Van itt többek között kakukkfű, zsálya, borsikafű, rozmaring és levendula is, úgy hogy érdemes kicsit egy padon megpihenni és beszippantani a finom illatokat. Kis időzítés után a faluhoz tartozó Klastrompuszta felé vettük az irányt, ahol az 1250-es években az esztergomi kanonok Özséb, a Pilis erdeiben élő remetékkel együtt alapította a Szent Kereszt templomot és kolostort. A szerzetesrendet „Szent Pál első remete rendjének” nevezték el. A gótikus stílusú épületegyüttes sajnos a török idők elején romokba dőlt.
A Kesztölci Helytörténeti Múzeumnál tett látogatás alkalmával Nyírő András elmesélte, hogy a falu lakói számára a szőlőművelés mellett a mezőgazdaságnak is döntő szerepe volt, viszont az idők folyamán egyre többen törekedtek a környéken megnyílt bányák és a bányászathoz kapcsolódó ipari létesítmények biztosabb megélhetést nyújtó munkahelyeit igénybe venni. A hetvenes-nyolcvanas években a termelőszövetkezet sikeresen gazdálkodott és a kesztölci tapétaüzem országosan is ismert lett. Szinte egyetlen magyar gyártóként piacvezetővé váltak, az NDK-ból importált gépeken néhány év elteltével közel 4-5 millió négyzetméternyi tapétát gyártottak.
A Neszmélyi borvidék legkeletibb településén gazdálkodó Szivek Pince jelenleg 18 hektáron művel szőlőt a Pilis lábánál, az ültetvények többsége 30 éves. Az első évjárat, amit palackba töltöttek a 2013-as év volt, ezt követően a 2015-ös év végétől kezdtek aktívabban is foglalkozni a borászatukkal. Amit a területből ki lehet hozni, véleményem szerint a pincészetnek sikerül is, a finom hangolódásra még úgyis bőven van még idejük. Nagyrészt fehér fajtákból készítenek borokat, ilyen például a rizlingszilváni, zenit, chardonnay, cserszegi fűszeres, szürkebarát, vagy Szivek Péter és Szivek György kedvenc szőlőfajtája, a zöld veltelini, amelyből a népszerű ZéVé névre keresztelt trilógiájuk készül. Ebből nemrég palackozták a 2017-est, az első évjáratot pedig 2015-ben. Érdekessége, hogy ugyanaz a termőhely, de mivel teljesen mások a tőkék a teraszok alsó, középső és felső részéin, a belőlük készült bor is teljesen más lesz. A szőlőt más-más időpontokban szüretelik, és a borkészítés folyamata is más-más eljárással zajlik.
A több generációval rendelkező kis családi pince kínálatában még található merlot és zweigelt rosé is. Minden bort finomseprőn tartanak, Szivek Péter szerint így a borok jobban érnek, kerekebbek lesznek és jobban stabilizálódnak. Nem használnak sem rovarölő szereket, sem gyomirtót, a legtöbb boruk pedig spontán erjesztéssel készül, szerintük ettől lesznek sokkal ízletesebbek és gazdagabbak. Péter nem szereti követni a divatot, sokkal inkább a saját útját szeretné járni, olyan borokat készítve, amelyek a Pilis és a kesztölci termőhelyet tükrözik. Mindenesetre a borok közös vonása – készüljön az acéltartályban vagy hordós érleléssel – a tüzesség és a nagyobb savtartalom. Péter szerint a Neszmélyi borvidék kezd végre magára találni és ebben a Neszmélyi Boregyesületnek is fontos szerepe van. Aki szeretné megtudni, hogy milyenek a kesztölci borok, keresse fel a Szivek Pincét, tegyen a szőlőültetvények közt a pincészet 24 éves terepjárójával egy kört, legvégül pihenjen egyet és élvezze a jó levegőt. És még valami: a pincészetnél kérjen a szalonnákból, sonkákból és kolbászokból is kóstolót.
Jó volt, szép volt, kár lett volna ezt a napot kihagyni.
You must be logged in to post a comment.