Akik szeretnek kirándulni a Pilisben, valószínűleg tudják, milyen fenséges panoráma tárul a szemük elé a Fekete-hegyi Sasfészek menedékház erkélyéről, és hogy milyen titkokat rejtenek Klastrompuszta romjai. De arra még közülük is kevesen gondolnának, hogy a népszerű túracélpontok közelében akár bort is kóstolhatnának a hegység lankáin termett szőlőből.
Az Origo.hu cikke
Kesztölc a Neszmélyi borvidék legkeletibb települése, és bármennyire is hihetetlen, első okleveles említése is a szőlőről szólt 1075-ben. Az írásos dokumentum szerint a garamszentbenedeki apátságnak I. Géza adományozott 7 szőlőt, 5 vincellért és két eke földet. A szőlőterületek egészen az 1800-as évek végéig folyamatosan nőttek, de aztán a filoxéra, vagyis az alattomos gyökértetű – csakúgy, mint Európában – itt is hatalmas pusztítást végzett. Az 1900-as évektől amerikai vadalanyokkal újra betelepítették a régi szőlőföldek egy részét, de az egykor jelentős szőlőtermesztő kultúra háttérbe szorult. Ez az egyik oka, hogy van, aki nem igazán hallott még kesztölci borokról, és igencsak meglepődik, ha meglátja a település 300 pincéből álló pincesorát.
Hogy miért is kedvező a szőlőtermesztéshez ez a terület? A Pilist főként dolomit és mészkő alkotja, ami több szempontból is az egyik legjobb alapot jelenti a szőlőnek. A meszes talaj gondoskodik a borok feszes savszerkezetéről, és emellett még melegen is tartja a szőlőt. A kesztölci szőlők a település fölött helyezkednek el, a hegy lábánál, közvetlenül a mészkőtől fehér sziklaszirtek alatt. A sziklák elraktározzák és vissza is verik a nap melegét, nem véletlen, hogy fent az ültetvényeken általában 2-3 fokkal magasabb a hőmérséklet, mint a faluban. A szőlő éréséhez azért ez igen kedvező.
Kesztölcön található a Szivek Pincészet is, a 18 hektáron működő, kis családi borászat, melynek legfőbb célja, hogy a borokon keresztül mutassák be a termőhely összetettségét, gazdagságát. Nem használnak sem gyomirtót, sem rovarölő szereket, boraik többségét spontán erjesztéssel készítik. Ez azt jelenti, hogy csak azok a gombák végzik az erjesztés műveletét, melyek a szőlőn vagy a feldolgozáskor használt berendezéseken találhatók, azaz nem adnak hozzá fajélesztőt.E nélkül dolgozni egy kicsit olyan, mint a black jackben 19-re lapot húzni: rizikós. Így ugyanis nem egyetlen élesztőtörzs dolgozik a boron, hanem 4 vagy 5. Irányítani, befolyásolni szinte lehetetlen a folyamatot, viszont a végeredményként kapott bor sokkal komplexebb, gazdagabb.
Ha valaki kíváncsi, mit is tud nyújtani a termőhely, melynek felső határában turistaút húzódik, a legjobb, ha megkóstolja legújabb tételüket, a Pilis Cuvée-t. A bor négyfajta házasítása: 75 százalékban szürkebarát és chardonnay, 25 százalékban pedig rizlingszilváni és cserszegi fűszeres. Illatos, könnyed, de azért mégsem annyira, hogy egy beszélgetés háttérbeli kísérője legyen. Sőt, inkább elindítja a társalgást, adja a témát, hiszen annyira kivételes, hogy muszáj róla csevegni.
A pincészet legnépszerűbb terméke azonban vitathatatlanul a 2015-ös, ZéVé névre keresztelt trilógiájuk. Három zöldveltelini, három eltérő karakter. Világosan megmutatja, mennyit számít egy fajtánál, ha más tengerszint feletti magasságban termesztik, más és más időpontban szüretelik és különböző feldolgozási módoknak vetik alá. A trilógia első borához a szőlőt az ültetvény legalsó teraszáról, szeptember közepén szüretelték. Azon a részen még vastagabb a termőréteg, lédúsabbak a bogyók, és teljes érettségükben gyönyörű, aranysárga színben pompáznak. A bor csak tartályban érlelődött, könnyed, határozott savú, jól iható, üde zöldveltelini vált belőle. A sorozat középső tételéhez a szőlőt néhány méterrel magasabbról és két héttel később szüretelték. Attól, hogy a szőlők egy részét nem zúzták és bogyózták, hanem kíméletesen, egész fürtös préseléssel indították útjára, a bor érezhetően más is lett, mint fiatalabb testvére: sokkal teltebb, gyümölcsösebb.
A ZéVé trilógia utolsó tétele október végén lett szüretelve, a legeslegfelsőbb sorokból, vagyis a 340 méteres tengerszint feletti magasságban lévő tőkékről. A talaj itt sziklásabb, a fürtök pedig aprók. A bor egyharmad része fahordóban érlelődött, emiatt koncentráltabb, gazdagabb lett az egész, érett gyümölcsösséggel, s hordó kerekítette komoly szerkezettel.
A Pilis nemcsak fehérborok készítéséhez nyújt megfelelő hátteret, hanem a vörösöknek is kedvez. A feljegyzések szerint a filoxéravész előtt kadarkát is termesztettek a környéken. A Szivek Pincészet pedig legutóbb egy merlot-val rukkolt elő. Ez a boruk is spontán erjedt, két hétig héjon áztatták, majd hordóba került. A könnyedebb, hűvösebb merlot-kat képviseli, nem a nagytestű mediterrán fajtákat. Nagyon meggyes, egy kis szárító tanninnal. Jó kortyolgatni, akár egy izgalmas pilisi kirándulás után is.
Ha azonban nem szívesen másznának hegyet, de spontán erjedt borokat szívesen kóstolnának, akkor a VinoPiano Bárt kell megcélozniuk. „Borozz a borásszal” elnevezésű rendezvényükre olyan kisebb pincészetek képviselőit hívják vendégül, melyek boraikat spontán erjesztéssel készítik. Így utazás, túrázás nélkül is kóstolhatnak különleges borokat. Érdemes élni a lehetőséggel, kevés borbár van ugyanis, mely ilyen tematika alapján szervez borkóstolókat.
You must be logged in to post a comment.