Mostanra a legtöbb borunk kierjedt a pincében, pontosabban meg tudjuk ítélni az idei évjáratot. A mostani szüret megmutatta, hogy mindig lehet új dolgokkal találkozni, az idei spéci sav-cukor arány például az egész szakmát kihívás elé állította, de ezek a meglepetések hozzák magukkal a fejlődést.
Télen kevés csapadék esett, havat alig láttunk, talán kétszer esett 5 cm, és emellett az eső is kevés volt. Hiába lazítottuk a talajt, nem volt csapadék, ami le tudott volna szivárogni a talaj alsóbb rétegeibe. A meleg évjáratokban általában korán érkezik a tavasz, idén viszont nagyjából 3 héttel később indult be az élet. A májusunk csapadékos volt, határozottan megindult a hajtásnövekedés, így a virágzásra már behozott egy kicsit a szőlő a lemaradásából. A virágzás optimális időjárás mellett zajlott, eső és hideg sem zavarta meg. Ezután minden normális ütemben fejlődött, pár esős napunk volt ugyan, de több csapadékra lett volna szükségünk.
A késéssel úgy láttuk, hogy visszatérünk a normális kerékvágásba, idén nem számítottunk olyan korai szüretkezdésre, mint 2018-ban. Ahogy haladt az érés, már láttuk, hogy a savak szépen tartják magukat. A meszes alapkőzet miatt nálunk egyébként sem annyira kritikus kérdés ez. Szeptember közepén viszont még mindig magasabb savakat mértünk, ezért kockáztattuk a magasabb alkoholt, de kivártunk. Utólag látszik, hogy ez volt az évjárat kulcsa, ezzel sikerült a túlzottan magas savat elkerülnünk. Cserébe némileg tartalmasabbak és valamivel magasabb alkoholtartalmúak lettek az idei borok, kiemelkedően szép savakkal.
Nálunk is nehézséget okozott szüretkor, hogy a szárazság miatt apróbbak voltak a bogyók, emiatt a kinyert lé mennyisége kevesebb volt. Cserébe koncentrált, gazdag ízű mustokat préseltünk. A középérésű fajták szerintem jól érlelhetőek lesznek, olyanok, amelyekből pár palackot akár hosszabb időre is érdemes elfektetni.
Az aszály nem csak a szőlőt viselte meg, a vadak idén sokkal gyakrabban törtek be az ültetvényeinkre, folyadék után kutatva. Komoly károkat okoztak, tovább csökkentve az egyébként is alacsonyabb mennyiséget. Az utolsó szüreti napok egyikén szomorúan tapasztaltuk, hogy még a bekerített ültetvényre is bejutottak, olyan mértékű kárt okozva, hogy aznap nem volt értelme szüretelni.
Az aszály és a vadak elvitték a Trilógia lehetőségét, ilyen években az összes veltelinitételt együtt kezeljük. Az ideihez komoly reményeket fűzünk, egyelőre szépen fejlődik. Van egy kísérleti ültetvényünk, amin rezisztens fajtákkal foglalkozunk, solarisszal, sauvignac-kal, illetve az olaszrizling és a kékfrankos kísérleti klónjaival. Úgy látjuk, hogy jól ellenállnak a betegségeknek, és borként is látunk bennük fantáziát. Az idei első termésből kísérletként pét-nat készült, izgalmasnak tűnik kóstolva; úgy tervezzük, hogy ezt csak a hozzánk látogatók kóstolhatják meg, hiszen kis mennyiségről van szó.
A kierjedt borok napról napra szebbek, a rizlingszilváni már szépen kinyílt, míg a cserszegi mostanában kezd magára találni. A rozénk hozta magát, nagyon hasonlít a 2020-as karakterére. A chardonnay és a veltelini biztatóan alakul, mindkettő komoly alapanyag, nagy borok lehetnek.
A 2021-es szüret megmutatta, hogy mindig lehet tanulni. Az évjárat spéci sav-cukor aránya az egész szakmát kihívás elé állította, de ezek a meglepetések hozzák magukkal a fejlődést.
You must be logged in to post a comment.